Még nem adtam fel! :)

Elég régen írtam, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejtkeztem erről a blogról. Folyamatosan haladunk Csibivel, bár azért okoz némi fejtörést a kisasszony. Sok kutyás ismerősöm, és a környezetemben is kérdezgetik, hogy jó jó, hogy klikkerezni akarok a degummal is, de miért jó ez nekem? Miért jó az, hogy meg tud csinálni néhány trükköt, és miért nem elég nekem a kutyázás?

Igazából a kettő számomra szorosan összefügg. Ahogy az ebeknél is leírtam úgy itt is vallom azt, hogy mind a degucinak mind nekünk jót tesz a közös munka. Sokkal jobban megértjük mi miért történik. Tudjuk mire, hogy reagál, és lekötjük azt a sok energiáját, amit a természetben élelemszerzésre, vagy a ragadozók elől való megmenekülésre fordítana. Emellett számunkra is egy elég érdekes önismereti rész lehet, próbára teszi a kreativitást, a tűrőképességet és megmutatja hol vannak a határaink.

És hogy ez hogy függ össze a kutyázással? Meglepő de a klikkerezés minden fajtánál ugyan azokra a momentumokra épül. Amikor Csibivel elkezdek valamit végiggondolom, hogy is volt ez Gólival, vagy Bibivel. Vissza felé is sokat segít, mert olykor az ebeknél is el-el akadok, ilyenkor mivel Csibivel nagyon mélyen az alapokhoz nyúlok vissza adhat isteni szikrát egy-egy degus gyakorlás.

És akkor már egy kis haladás is legyen a témában. :)

Nagyon fontos, hogy mielőtt bármit elkezdünk a deguval szocializáljuk, magunkhoz, a helyszínhez, ahova ki fogjuk engedni klikkerezés közben, a tárgyakhoz, amit használni szeretnénk. Nagyon mellékvágányra tudja vinni az edzést, ha a felénél a degu meglóg, és keresgélni kell merre rejtőzött el, ezért fontos,hogy a kiszemelt terület degubiztos legyen. Ne férjen ki a kis lyukakon, ne tudjon kiugrani, leugrani, egyszóval ne tudjon meglógni. Ez nem azt jelenti, hogy presszionálhatjuk agyba főbe, mert úgysem tud elmenekülni, mert ha így teszünk nincs az a kaja, ami munkára csábíthatná.

Ha azt vesszük észre hogy menekül a kezünktől, ijedten a sarokba kucorodik ne erőltessük,  hagyjuk hogy magától jöjjön ki a sarokból, esetleg egy kis kaja segítségével segítsünk neki bátorságot gyűjteni. Ha pedig már eljutottunk valahova, de hirtelen nem kell neki a finomság akkor hagyjuk abba az edzést.

Fontos, hogy mivel kis rágcsálóról van szó így az éhezésre nem apellálhatunk, mint az ebeknél. Míg az ebek nagy részénél pici koplalás elősegíti a kajával motiválást a deguknál egy olyan állapotot érünk el, amiben nem tudnak tanulni, mert bepánikolnak, és kétségbeesetten a kaja után fognak kutatni mindenfelé. Deguknál csak tisztán a finomság "erejével" tudunk számolni.

Ez nálunk jelenleg a legnagyobb dilemma, elég szeszélyes a kisasszony. Néha teljesen bejön neki a szója granulátum, máskor a natúr rozspehely a nyerő, olykor-olykor viszont a szotyi sem elég vonzó. Ezért haladunk ilyen lassan. Amit ajánlottatok mind kipróbáltuk de egyik sem volt az igazi. Nehéz így hogy figyelni kell a cukorra is. De próbálkozunk! ;)

Remélem hamarosan egy újabb trükkről tudok nektek írni. :)

Apró felismerések

Az utóbbi időben a kutyusokkal való edzések során nincs elég kezem, jutalomfalat, mutatópálca, vagy épp az apport tanulása közben, mindkét kezemre szükség van. Ezért elkezdtem bevezetni nekik egy klikkelő szót. A lényege ugyan az mint a klikker hangjáé, azt jelzi, hogy jön a kaja. A klikker hangja helyett használjuk, és mindjárt nem is kell a plusz kéz. :)

Az utóbbi időben figyeltem meg, hogy ha kimondom Csibim nevét odajön a rácshoz, és elkezdi a fejével követni a mozgásom. Ebből jött az ötlet, hogy ne klikkert, hanem klikkelő szót használjak vele. A klikker valószínűleg azért sem működik nála, mert ugyan azt a klikkert akartam használni, mint az ebekkel, azt pedig már milliószor hallotta, és sosem kapott érte kaját. Így viszont van egy szavunk (tik), ami számára mindig kaját jelent, egész jól alakul a dolog.

Az érintő pálca dolgot is sikerült egy hasonló isteni szikra hatására megoldanom. Annak idején bosszankodtam, hogy nem sikerült kis sárga labdás érintőpálcát beszereznem, mint amilyennel a videóban is dolgoznak a kutyussal. Most viszont kifejezetten hasznosnak bizonyult a pici vég. Egy videón láttam a youtubeon, hogy egy lány hasonló pálcával próbálkozott, és neki jól működött. Érintőpálca hiányában a nagyobb műanyag gyöngy a hurkapálcára húzva is megteszi, csak nehogy fogkoptató legyen a pálcából. ;)

Jó hírek!

Körülbelül egy hete, hogy nővéremtől Csibi drága kapott egy nagyobb ketrecet. Azóta teljesen kicserélték. Sokkal többet mozog, és még rohama sem volt. Ma délután már csicsergett is nekem, és hozzám is kezd újra bizakodóbban állni.

Ha még pár napig marad ez az állapot, akkor újra kezdjük a megvezetős tanulást, úgyhogy lehet hamarosan újabb videóval jöhetek. :)

Csibi egy kiadós alvás után a pulcsim rejtekéből előmászva.