Ma tök boldogan ébredtem, és még ki sem keltem az ágyból, már a kezemben volt a klikker, hogy kicsit kondicionáljam Csibimet. Csakhogy ma egyszerűen nincs kedve dolgozni. Hiába rakom elé a szóját beleszagol a kis dobozkába amiből kapja, és otthagyja.
Ilyenkor nem tehetünk mást, mint ráhagyjuk és nem erőltetjük a dolgot. A klikkerrel képzés egyik alapköve, hogy a képzendő alanynak, legyen az kutya, vagy degu jól kell éreznie magátközben. Kutyusokban megvan a lojalitás, hogy néha akkor is dolgoznak velünk amikor amúgy semmi kedvük hozzá, úgy tűnik Csibim nem rendelkezik ilyen érzésekkel irányomban. Mivel a "kiképzéssről" nem tudok ma sokat beszámolni, megosztok veletek pár gondolatot.
Eleinte gyakran ütközhetünk abba a problémába, hogy degucink minden fenét csinál, csak éppen ránk nem hajlandó figyelni. Ennek elkerülés érdekében, ne közvetlen ketrecből szabadulás után kezdjünk dolgozni a kis szőrmókkal, hanem miután kirohangálta magát. Ha már testileg kicsit fáradtabb, jobban fog neki menni a szellemi tevékenység.
Az első posztban írtam egy eszközről, az érintőpálcáról. A kutyusok érintőpálcás oktatásáról találtam egy nagyon jó videót.
Ugyan ezt az elvet szándékozom majd követni Csibinél is. Persze mi nem a kutyik érintőpálcáját használjuk majd, hanem egy hurkapálcára erősített pici gömböt. Hogy pontosan mi fog a pálca végére kerülni még nem tudom, ezen a részén még dolgozom. :)
